Régóta hevert a tüzifa rakásban ez a fatörzs szelet. Az átrakodásnál mindig félreraktam, aztán addig rakosgattam, míg végül bekerült a kisházba fedett helyre. Annyira tetszett, hogy arra jutotta, ennek biztosan nem a kályhában kell végeznie. Szóval egy évig pihent a tárolóban... Nagyon egyenletlen volt a felülete: mint amit láncfűrésszel több irányból - és még véletlenül sem pontosan találkozva - vágtak. Szóval az látszott, hogy bármi lesz is belőle, lesz vele munka bőven.
Aztán közben bővült a szerszám készletem, a sarokcsiszolómhoz lettek mindenféle maró, faragó korongok, és az elszántság is megérkezett, hogy nekiálljak lesimítani a felületét. Közben az is kialakult, hogy egy kis asztalka lesz belőle a teraszra, mert pont hiányzik valami a függőszékek elé. Több óra marás, csiszolás kellett neki, mire végre egyenes és sima lett a felülete.
A lábai a "dekor-fa" készletemből kerültek ki. Minden szép faágat félrerakok a tüzifáből, és a Duna-partról is rendszeresen egy-egy szép uszadékfával jövök haza...
Végül olajjal lett lepácolva.