Éppen rendet raktam a teraszunk alatt, mikor megtaláltam a még egyetlen szabad tűzifás kosarunkat (a másik kettő alternatív szerepet kapott: egyikben a nyers gyapjút tárolom, a másikban meg a fonalakat).
Bogika éppen rázendített kedvenc dalocskájára, mi másra, mint az "Itt ül egy kis kosárban..."-ra. Egyből arra gondoltam, hogy ennek a harmadik kosárnak is szánhatnánk így nyáridőben egy jobb szerepet. Egy kis vízsugárral gyorsan megszabadítottam a portól és a pókhálóktól, a napon egykettőre meg is száradt, közben kerestem egy kötéldarabot, és készen is lett a kosárhinta:
Réka imádja. Mi is, főleg azt, amikor kiteszi apró tappancsait a szélére :-) Nővére is lelkesen hintáztatja a húgit. Néha komplett űrhajós kiképzésben részesül, mikor jól becsavarja a kötelet, és hagyja, hogy pörögjön. Réka meg ennél kacag a legjobban.
